Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

1 Évad 4. rész

Múlt

(4. rész)

Már 3 hete itt vagyunk skacok, de semmit sem tudunk egymás múltjáról, mondta Kevin a többieknek, miközben reggeliztek.
Igazad van, szerintem ma üljünk össze, és hallgassuk meg egymást, javasolta Carlos.

Nekem nincs kedvem a múltról beszélni, elég szar a jelenünk, és a jövőnk sem túl fényes, minek emlékezzek arra, hogy mi történt, mielőtt erre az átkozott helyre kerültem… Mondta dühösen YoYo, majd felállt és kiment az épületből.

A többiek reggelit követően a nagyszobában összegyűltek és elmesélték az elmúlt életük utolsó időszakát.

Rain kezdte: Egy nap arra keltem, hogy betörtek hozzánk, a nővéremet megerőszakoltál, a szüleimet és engem megöltek, mai napig, ha eszembe jut hihetetlen düht érzek magamban.

1912-ben történt mindez, na, most ti jöttök..

Kevin folytatta a mesélést, hát én 1901-ben születtem, és a házunk kigyulladt az éjszaka közepén és senki sem élte túl, egyedül én, de később belehaltam a sérüléseimbe, higgyétek el jobb is volt, mert a családom nélkül nem bírtam volna élni. Ez az én sztorim, Sarah?

Hát én nem ismertem a családomat, egy árvaházban éltem 2003-ig, amikor is a barátnőimmel bulizni mentünk, majd hazafelé néhány rabló megtámadott minket, és engem megkéseltek, a barátnőimmel nemis tudom, hogy mi történt, csak remélni merem, hogy ők jól vannak és nem esett komolyabb bajuk. Carlos veled mi történt, terelte el magáról a szót Sarah, és adta át a lehetőséget a spanyol fiúnak.

Hmm.. Nos, az én sztorim egy kicsit vicces, de egyben szomorú is!

1992-ben a 21. születésnapomon úgy volt, hogy az akkori szerelmemmel találkozom az éjszaka, és megkérem a kezét, jól is indult a találkozó, de amikor megkérdeztem, Ő nemmel válaszolt, mert a családja nem engedte, hogy továbbra is velem járjon. Hogy ebben mi a vicces? Hát az, hogy még annak idején az én apám és az Ő anyja beszélték, meg hogy majd mi ketten egyszer egy pár leszünk, hát ez így is lett, de a végzet valamiért mégsem ezt akarta. Ezen éjszaka után, csalódottan mentem haza, szakadt az eső, és óriási vihar volt, egy részeg sofőr felhajtott a járdára, és elgázolt. Az, az utolsó emlékem, hogy egy idegen alak áll felettem, és egy koporsóba zár, majd a tengerbe dob.

Hát ez tényleg szörnyű, mondta Rain, de mindannyian szerencsétlenül jártunk az életünkben. Igen, mondta Sarah, és felállt, majd így szólt: lehet, hogy egyszer mind megjártuk, de most visszaadhatunk mindent az életnek, újra élünk, kaptunk egy 2. esélyt, és megnyerjük ezt a háborút. Legyen bármi is, a föld újra megnyeri a csatát!

Rám is számíthattok, sajnálom a reggeli viselkedésemet, ideges lettem a múltam végett, nem akarok rá gondolni. Mondta YoYo aki közben visszaért. A jelen és a jövő, ami most igazán számít, veletek vagyok! 

Carlos felállt és átkarolta YoYot majd a következőt mondta az afrikainak. Ne aggódj, bírjuk azt a nagy fejed.

Na, gyerünk „kis báránykáim”, edzünk egyet, még nincs vége a napnak..Carlos menekülőre fogta, a többiek meg utána.

Még egy ekkora csata kapujában is kell a játék, és a feszültség levezetés, sok munka előtt álnak még!

-

 

Szólj hozzá, mondj véleményt róla!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)

(Vikto7, 2011.07.06 15:18)

Én is, de csak akkor ha érdekes dolgokról van szó, és nem értelmetlen idő pazarlás céljára megy, a visszatekintgetés! Ez itt szerencsére jól sikerült.

:)

(bluelany, 2011.07.05 16:38)

Szeretem az ilyen visszatekintő dolgokat :) Ezek mindig érdekesek :D

:D

(Vikto7, 2011.07.05 12:31)

Jelenleg itt járok az olvasásban, eddig ez a rész tetszett a legjobban. Az alap sztori jó, igaz a részek kicsit rövidre sikerültek. Majd folytatom az olvasást, amikor lesz rá időm. Az első 4 rész alapján, egy erős hármast adnék rá. (3.7)